Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

Az erdő fohásza:

 

 

 

Lakatos Béla

Nyári eső

Nyári nap napján,
és oly régen már s hajdanán
tűzgolyó ég fent felhők felett,
mert ő adja a földnek a meleget.

És ha még zuhog az eső
gyere te is hogy ne legyen késő
légy zöld mező,
hogy áztasson el a fehér bárányfelhő.

Valahol messzi erdő szélén
mezei virágok nyílnak egy győzelem élén
gyere hát hogy ne legyen késő
gyere te is mert most esik a Nyári eső

madarak énekei egyre csak téged hívnak.

 

 

 

 

Permay Zsuzsa

Nyár-váró

Télbe gubbasztva várom az arany nyarat,
olvassza fel pillámról a fagyot, deret,
adja koldusnak télkabátom - mi maradt,
szememből bánatölő záporkönny eredt.

Útja során többé nem szomjaznak rétek,
az ég meztelen szívén szivárvány hasad,
rőt-láng pipacsmező íriszembe réved,
fénycsenő szirmuk égő parázzsá apad.

Télbe szunnyadva vágyom az arany nyarat,
hozzon nekem a kályha helyett meleget,
reménysugár koszorút fonjon - mi maradt,
lelkem lassan június-sárkányt ereget.

 

 

 

 

Rózsa Margit

Tavasz

Lágy szellő öleli
át a fákat,
rügyek pattannak,
bólogatnak napsugárnak.
Jégvirágot már nem
ringat a tél,
ébred az öreg tavasz,
most visszatér.
Nézd,
erjed a világ,
kitárja sugarát,
a csillagok most
átszúrják az eget,
ezt a szelíd pasztellkék
emléket.

 

 

 

Jakab Zoltán

Mókus a fán

Avarbélelt páfránypárnán
Tépett szőrből apró ágyán
Két kis élet szendereg
Honnan tudom? Meglestem.

Édesapám udvarában
Diófának odújában
Évről-évre odajár
Fialni egy mókuspár.

Az udvarunk nem volt fényes
Tisztaságra, rendre kényes,
Mindig volt ott aprójószág
Kiskacsák, csibék, kislibák.

Így hát nekünk nem furcsa,
Ha új lakó van az udvarba.
Fölmásztam a diófára,
Hadd kerüljünk barátságba.

Apám rám szólt, hagyd őket
Nőjenek föl békében,
Majd ha az ágra kiülnek,
A gyerekek idegyűlnek.

Ámulni a szertelen
Két kis mókusgyereken,
Merre nézel mosoly támad
Örömére vén apádnak.

Édesapám sem bántotta,
Diót vélük megosztotta,
Békességben éltek ők,
Apám lent, a mókus fönt.

 

 

 

 

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Feketerigó

Odafenn a fenyő hegyén,
trillázik egy vidám legény.
Tolla fekete, mint szurok,
dalán én csak ámuldozok.

Párját hívja, nagyon várja,
fenyőn lakik majd családja.
Fészke kész, csak Ő hiányzik,
ki vele majd ott tanyázik.

Irigylem e dalos madárt,
ki gyorsan párjára talált.
Örömüket látni oly jó,
taníts meg örülni, feketerigó!

 

 

 

 

Törőcsik Julianna

Ha szeretnél élni

Azt mondom, nézd meg, mit visznek a vizek!
Mitől sötét a felhő fenn az égen?
Mitől haldoklik a Föld alattad,
Mitől nem olyan már, mint régen?

Miért olvad el hósapka fejéről,
Miért száradnak ki végtelen tavak?
Miért vándorol el minden a helyéről,
Miért kezdődnek így a nagy szavak?

Mitől és miért? - Kezded a kérdést!
Ártatlan szemekkel nézel a világra,
Mint aki ma született tisztán e Földre,
És meghalni jött ebbe a Világba.

 

 

 

Szabó Benedek

Óceán

Az óceánon sokan átkeltek
Sokan bele is vesztek
A kapitány a süllyedő hajón
Süllyed mint egy tengeralattjáró
Pár év múlva a víz alatt
A hajót belepte a korall
Mint a partokat az olaj
Ezért mondom védd a környezetet
Nem kívánom senkinek
Hogy az ott élő állatok helyébe legyen

 

 

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< 06 / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 48700
30 nap: 995
24 óra: 30